RÓLAM

​

Szakmai hitvallásom a rogersi személyközpontú tanácsadás hármasára épül. Az együttérzés, a feltétel nélküli elfogadás és a hitelesség a munkám alappillérei. Emberképem fejlődés fókuszú; hiszem, hogy minden emberben van növekedési potenciál és önmaga meghaladása felé igyekszik. Gyakran ez a vágy akadályokba ütközik. A pszichológiai tanácsadás az a biztonságos tér, ahol felfedezhetünk olyan erőforrásokat, amik segíségével felülkerekedünk az akadályokon.

​

A sématerápiás szemlélet egy integratív keret, melynek lényege, hogy ha az alapvető, univerzális érzelmi szükségletek kielégülése sérült gyermekkorunkban, olyan hiányokat szenvedtünk el, amik kihatnak a világról és önmagunkról alkotott képre és ez sokféle problémát eredményeznek. A fájdalmas tapasztalatok korai maladaptív sémákban gyűlnek össze, amikkel különböző módokon tudunk megküzdeni. A sémavezérelt megküzdés lehet alárendelődő, elkerülő vagy túlkompenzáló típusú, de mindegyik megküzdési mód fenntartja és élteti a kínzó sémát. A maladaptív gyermekkori sémák sémamód működéseket aktiválnak, amit úgy lehet elképzelni, hogy egy nyomógomb benyomására (ami triggerként funkcionál) lefut egy ismétlődő program - a hatása alatt ugyanazt érezzük és gondoljuk, mint régen. Ezek a maladaptív megküzdések és sémamód aktivációk nem segítik, hogy feltöltődjenek az alapvető érzelmi szükségleteink, és a gyerekkori sémákat megerősíti azáltal, hogy ismétlődő módon ugyanazokat a hiányokat szenvedjük el. A sématerápia célja, hogy tudatára ébredjünk az aktiválódó sémáinknak és azáltal, hogy a kliens terápiás szövetséget vállal a pszichológussal, meggyengítsük a sémák hatalmát. A sémák kognitív torzítással, érzelmi fájdalommal és nem hatékony megküzdéssel társulnak,  így mind a három szinten be lehet avatkozni. A cél, hogy a kliens a sémáitól távolságot tartva egészségesen tudjon kapcsolódni és kielégíteni a saját alapvető érzelmi szükségleteit, ezáltal tartósan jó életminősége lehessen.

Kulcsfontosságú számomra a traumatudatos megközelítés. A traumatudatosság számomra azt jelenti, hogy felismerjük a múlt eseményeinek hatásait, és az énerősítésre fókuszálunk, ami elbírhatóvá és összefüggővé teszi az élettörténetünk. Elengedhetetlen, hogy a saját testünkben és pszichénkben biztonságban és otthon érezzük magunkat. Az együttérzés fókuszú terápiás szemlélet és az elfogadás és elköteleződés terápia az erőforrásainkra épít, ugyanakkor az önmagunk iránt érzett együttérzés hatására a hibáink és kudarcaink is beismerhetővé és elfogadhatóvá válnak, ami fontos része a fejlődésnek. Az együttérzés fókuszú megközelítés rámutat arra, hogy azok a viselkedésminták, amik jelenleg akadályoznak minket, valaha segítették a túlélésünk. A változás paradoxona, hogy amikor elfogadjuk az aktuális nehézségeinket, könnyebbé válik meghaladni azokat. A belső biztonságot és változási szándékot önegyüttérző és érzelemszabályzó gyakorlatokkal erősítjük meg.

Minden ember értelemkereső, önmegvalósító kreatív potenciállal rendelkezik. Vannak olyanok, akik összhangban vannak az érzéseikkel és szabadon fejezik ki önmagukat. Ezeket az embereket jól tükrözte vissza a környezetük, amiből megtanulhatták, hogy a világ egy biztonságos hely és ők szerethetők és elfogadhatók, úgy, ahogyan vannak. Sajnos nem mindenki ezt az üzenetet kapta útravalóként. A bántalmazás túlélői (családon belüli bántalmazás, párkapcsolati erőszak, bullying, lmbtq és női traumák, diszkrimináció elszenvedői) azt tanulhatták meg, hogy a világ egy veszélyes hely, és lehetséges, hogy bántani fognak azért, aki vagyok. Az ilyen élmények traumatikus sebet hagyhatnak az önbecsülésünkben és kapcsolódási mintázatunkban. A tanácsadás során egy biztonságos, támogató kapcsolatban fedezhetjük fel újra a belső erőforrásainkat, tanulhatunk meg újra bízni önmagunkban és másokban. A poszttraumás növekedés azt jelenti, hogy a trauma feldolgozása után nemcsak visszanyerjük a régi önmagunk, hanem még erősebbnek és önazonosabbnak érzékeljük magunkat. Munkámat színesíti az élményalapú eszköztár, ami az énerő előhívását és az élményalapú átdolgozást is szolgálja.

​

Munkám során az egzisztenciális pszichológia fenomenológiai szemléletét alkalmazom, és kiemelt hangsúlyt fektetek az emberi lét alapvető dilemmáira, melyekben mindannyian osztozunk. Fontos, hogy tudatosnak és értelemtelinek értékeljük az életünk, önazonosan válasszunk döntési helyzetekben és koherens narratívánk legyen az élettörténetünkről. Ezt a történetet, mi írjuk, mi vagyunk a főszereplői, és mi magunk tehetünk azért, hogy elégedettek legyünk vele. 

A kritikai pszichológiai nézőpont és kulturális kompetencia kulcsfontosságú munkám során. A pszichológiai elakadást a társadalmi kontextusában értelmezem, amelyben a problémák keletkeztek. A tanácsadás inkluzív, legyen szó interkulturális, gender specifikus (bántalmazó kapcsolatok, nemi szerepek és elvárások) vagy LMBTQ specifikus elakadásokról.
 

​

​