Miért bántalmaz a bántalmazó? – 10 tévhit és 10 valódi magyarázat

Tényleg miért lesz valaki bántalmazó?

Mielőtt továbbolvasnál, írd fel az összes okot, amit hallottál korábban arról, hogy honnan eredhet a bántalmazó problémája.

Válaszold meg magadnak ezt a kérdést:

Miért lesz valaki bántalmazó?

Írd fel azokat a válaszokat is, amiket elhiszel vagy amiben egy kis igazságot látsz.

Szánj erre pár percet most, mivel a cikk után már nem az eredeti prekoncepcióid szerepelnének itt.

Ha készen vagy, olvass tovább:

10 tévhit, hogy miért lesz valaki bántalmazó

1.     tévhit: Bántalmazták gyermekkorában – a bántalmazó mint bántalmazott

Az összefüggés nem ennyire egyértelmű a kutatások szerint.

Sok bántalmazott sosem válik bántalmazóvá és vannak olyan bántalmazók is, akik sosem voltak bántalmazottak. Az áldozat különösen érzékennyé is válhat mások szenvedésére, ezáltal a bántalmazás elkövetésének esélye csökken. A gyermekbántalmazás továbbra is nagyon fontos probléma és a bántalmazás sokáig nyomot hagy az áldozatban, de ritkán készteti őt mások bántalmazására.

A bántalmazók gyakran a múltjukat mentségként használják a tetteikre. Mindenki együttérzést érdemel a megélt nehézségei miatt, ugyanakkor egy kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatban a partnerünk nem keres kifogásokat az elfogadhatatlan cselekedeteire. Ez a manipuláció arra szolgál, hogy sajnálatot érezz a partnered felé és bűntudatot ébresszen benned. Lehet, hogy bántalmazott volt, de most már egy cselekvőképes felnőtt és az, ami történt vele anno, nem mentség arra, ahogyan a jelenben viselkedik.

Mivel a bántalmazó ügyes manipulátor és a megélései távol esnek az objektív valóságtól, így az érzelem- és múltfókuszú pszichoterápiás megközelítések helyett a speciális bántalmazó csoportok bizonyulnak hatásos kezelésnek, ahol a fókuszban a bántalmazó viselkedés felfüggesztése áll. Az érzelem fókuszú párterápia is bántalmazó párkapcsolat esetén nem alkalmazható, mivel kiegyenltítlen hatalmi viszonyokat próbálna meg olyan struktúrában kezelni, ami feltételezi az egyenjogúságot.

Több kliensem számolt be arról, hogy a bántalmazója remekül félrevezet más embereket; karizmatikus és akár a bántalmazó pszichológusa sem sejti a bántalmazó viselkedést, hiszen a bántalmazó elferdítve mondja el a valóságot.

Röviden: lehet, hogy bántalmazták gyermekkorában, ugyanakkor ez nem predesztinálja őt a bántalmazásra, és ha mentségként hozza fel, akkor ez inkább manipulációs technika, mintsem az eredeti ok megosztása. Először kell megszüntetnie a bántalmazó, manipuláló viselkedést és utána lehet mélyebbre ásni.

2.     tévhit: Az előző partnere tette ilyenné – kihasználták és összetörték a bizalmát.

Nagyon gyakori, hogy a bántalmazó hibáztatja az előző partnerét a jelenlegi viselkedéséért, kifejezve, hogy az előző kapcsolatában ő volt az áldozat szerepben.

A megélt helyzetek, amiket elmesél, gyakran az áldozat nézőpontból kerülnek bemutatásra, pedig ott is ő volt az abúzív fél.

Nekem is volt szerencsém röviden ilyen klienshez: onnan sejtettem, hogy mégis a férfi a bántalmazó, hogy velem is már pár alkalom után elkezdte ezt a dinamikát, amiben ha mondtam valamit, annak a szöges ellentétét ismételte el. A végső narratívája az volt, hogy azt mondtam neki, hogy a felesége őt bántalmazza és neki nincs további terápiás kezelésre szüksége (miközben a valóságban én azt osztottam vele meg, hogy tartok attól, hogy ő a bántalmazó fél és szeretném, ha célzottan olyan szakemberhez fordulna, aki a bántalmazókkal foglalkozik, nem az áldozataikkal).

A bántalmazóknak jellemzően visszatérő párkapcsolati dinamikájuk a bántalmazás, ami több komoly párkapcsolatukban forgatókönyvszerűen ismétlődik.

Figyelmeztető jel, ha a volt szerelmét teljesen negatívan állítja be és semmi jót nem tud mondani róla vagy úgy meséli el a párkapcsolati problémákat, mintha neki semmit nem kéne tanulnia abból a kapcsolatából.

3.     tévhit: Azokat bántja, akiket leginkább szeret

Ismerős a formula:

Miért bánt, ha szeret? Azokat bántjuk, akiket szeretünk.

A mondásnak van egy kis valóságalapja: azok, akiket szeretünk, nagyobb fájdalmat tudnak okozni számunkra.

Itt ezt arra értem, hogy ha a párunk/ szerettünk utasít minket vissza vagy okoz csalódást az egy fájdalmasabb élmény, mintha ezt egy idegen teszi velünk. Az olykor véletlen megbántás elkerülhetetlen és egészen más, mint a szisztematikus bántalmazás, hatalommal való visszaélés és függésben tartás.

Sajnos ma is széleskörben elfogadottak azok a káros társadalmi normák, amik fenntartják azt a tévhitet, hogy a bántalmazás romanticizálható.

Sok népszerű romantikus film és sorozat is úgy mutatja be, hogy a szerelem heves veszekedésekkel és érzelemkitörésekkel jár, mivel a szenvedély része az agresszív megnyilvánulás és ettől marad izgalmas és szexi a párkapcsolatunk...

Populáris példaként az Alkonyat széráira szoktam utalni szemléltetésképp (és az abból kinőtt Szürke ötven árnyalat triológiára, ami még explicitebb módon glamorizálja a bántalmazást).

Különösen káros, hogy a fiatalok ezekkel a várakozásokkal mennek bele az első párkapcsolatukba, akár nőként, akár férfiként.

A valóságban az, amit a bántalmazó szerelemnek hisz, nagyon messze esik az érett szerelem érzésétől, így engedi meg magának a bántalmazást.

4.     tévhit: Túlságosan benntartja az érzéseit, emiatt tör ki

A férfiak általánosságban a társalami nemi szerep elvárások miatt valóban gyakrabban elnyomják az érzéseiket, mint a nők.

Ez a jelenség kevésbé jellemző az abúzív férfiakra, akik sokkal többet fejezik ki az érzéseiket.

A probléma éppen az ellenkezője: az elkövető úgy érzi, hogy a partnerének folyton az ő érzéseivel kéne foglalkoznia, folyamatos figyelmet és törődést vár el.

A saját érzéseivel nagyon sokat foglalkozik a bántalmazó, ugyanakkor a partnere érzéseivel túl keveset.

Az elkövetőnek gyakran kevésbé fejlett az önreflexiója, önismerete, továbbá az empátiás beleérzőképessége.

5.     tévhit: Agresszív személyisége van

A bántalmazó általában nem mindenkivel agresszív.

Sokan közülük csak a párkapcsolaton belül azok, és csak akkor, amikor mások nem látják.

A tévhit abból a sztereotípiából táplálkozik, hogy a bántalmazó csak egy alacsony osztályú, macsó férfi lehet.

A valóságban a legtöbb bántalmazót nem lehet egyből felismerni és a bántalmazás univerzális probléma – társadalmi osztálytól és szexuális orientációtól függetlenül.

6.     tévhit: Nincs tudatában annak, amit tesz

Ritka az, hogy a bántalmazó valóban elfelejti azt, amit tett, viszont a bántalmazás elhallgatása és tagadása rendkívül gyakori.

Ha a környezetének nem is ismeri be, de a legtöbb esetben feljogosítva érezte magát a bántalmazásra.

Az ő értékrendjében belefér a partnere bántalmazása, ha az áldozat olyat tesz, ami szerinte nem „helyes”. Ezáltal magát a párja fölé pozícionálja és ő szolgáltathat "igazságot" öntörvényűen.

7.     tévhit: Dühkezelési nehézségei vannak

A bántalmazó kifacsart értékrendje miatt gyakran érzi magát dühösnek, de a dühe magából a bántalmazásra feljogosító értékrendjéből következik.

Az ok maga a gondolkodásmódja, emiatt lesz dühös.

Például, ha úgy érzi, hogy nem kapja meg azt, ami neki „jár”, dühkitörés következhet be, de ez már az alapvetően torzult gondolkodás eredménye.

Ha más emberekkel, más helyzetekben nincs dühkitörési problémája, az tovább erősíti ezt a feltételezést, hogy ez a düh nem univerzálisan sújt le, hanem a párjával szemben érzi magát erre felhatalmazva.

8.     tévhit: Mentálisan beteg

A legtöbb párkapcsolati erőszakot elkövető ember mentálisan ép, pszichésen az „egészséges” kategóriába sorolható.

A legtöbb elkövető jól funkcionál az élet sok területén pl. az eredetcsaládjával vagy a munkahelyen.

A bántalmazás nem egy mentális betegség eredménye, hanem az értékrend teljes torzulásának következménye.

Előfordul, hogy a bántalmazó mentálisan beteg is, ebben az esetben két különálló probléma társul, ahogyan ez a szerhasználó bántalmazóknál is megfigyelhető.

Önmagában a szerhasználat vagy a mentális betegség nem indokolja a bántalmazást, ahogyan vannak is sokan, akik szerfüggőségben vagy mentális betegségben szenvedő személyek és sose bántalmaznának senkit.

9.     tévhit: Utálja a nőket

Sok bántalmazó nem utálja általánosságban a nőket. Jó kapcsolatot ápolhatnak az édesanyjukkal, testvérükkel, kollégáikkal.

Előfordul, hogy az illető nem mutatja a nőgyűlölet semmilyen jelét és az alá-fölérendeltség csak a párkapcsolatban jelentkezik.

Kutatások szerint az olyan családokban, ahol az apa fölé-alárendelt, bántalmazó kapcsolatot modellezett, a fiúk gyakrabban tanulták el ezt az értékrendet.

10.  tévhit: Alacsony a kommunikációs és problémamegoldó készsége

A bántalmazók nagy része megfelelő kommunikációs és problémamegoldó készséggel rendelkezik, amit kamatoztatnak a párkapcsolaton kívül.

Nem a képesség, hanem az akarat kérdése, hogy ezt alkalmazzák-e partnerükkel.

10 valódi magyarázat, hogy lesz valaki bántalmazó

És most vegyük szemre a háttérben húzódó valódi mintázatokat.

1.     Kontrolláló viselkedés

A bántalmazó igyekszik uralkodni a partnerén, aminek az egyik legegyértelműbb módja az irányítás.

A mintázat eltér, a bántalmazó kontrollálhatja a partnere szociális életét, öltözködését, pénzügyi döntéseit vagy akár az alapvető szükségletek kielégítését is.

Előfordul olyan is, hogy a bántalmazó bizonyos területeken engedékeny és a kontrollgyakorlás csak a számára fontos területeken jelentkezik, például a döntéshozatalban.

Az irányításra gyakori érv a bántalmazó részéről, hogy ő tudja jól és ha párja eltérő véleményen van, az elfogadhatatlan.

A kontroll átvétele minden abúzív kapcsolatban megfigyelhető, ugyanakkor a bántalmazó igyekszik elhitetni a partnerével és a környezetükkel is, hogy ez a partnere érdekében történik.

2.     Feljogosítva érzi magát

A bántalmazó úgy gondolja, hogy ő speciális kiváltságokkal és jogokkal rendelkezik a kapcsolatban, amit a partnerére nem terjeszt ki.

A partnerével szemben gyakran magas elvárásokat támaszt, konkrét elképzelései vannak arról, mit kell tőle megkapnia egy kapcsolatban. Kettős mércét alkalmaz. Az elvárások közé tartozhat a fizikai, szexuális és érzelmi gondozása irracionális mértékben megkövetelve.

A saját véleményét az egyetlen igazságként kezeli, amivel a partnerének egyet kell érteni, főleg, ha mások előtt fogalmazta meg. Önmagát a kritika fölé helyezi – a partnerétől bármilyen kritika megfogalmazását provokációnak és sértésnek éli meg.

A feljogosítottság érzéséből táplálkozik az ingerültsége.

Dühös lesz, amennyiben a dolgok nem úgy történnek, ahogy szerinte annak kellene lennie.

3.     Elferdíti a valóságot

A torzult értékrendje miatt az építő kritikát is támadásként éli meg, és úgy gondolja nem neki, hanem a partnerének kéne csak változnia.

Gyakran állítja a bántalmazó, hogy ő az igazi áldozat, ami a kifordult világnézetéből következik.

Magának olyan kiváltságokat ad, amik alapján megilletné őt mindaz, amit megkövetel, míg a partnerét az alapvető emberi jogoktól is megfosztja.

Emiatt van az, hogy ha a bántalmazót és az áldozatot meghallgatjuk külön-külön a kapcsolatukról, olyan, mintha nem is ugyanarról a kapcsolatról beszélnének.

4.     Alá-fölérendeltségi viszonyt tart fenn, nem tiszteli a párját

A bántalmazó kapcsolatban a bántalmazó úgy érzi, hogy vannak olyan alapkövetelmények, amik, ha nem teljesülnek, jogában áll megbüntetnie a partnerét és korlátozni őt az alapvető jogaiban.

A bántalmazó úgy viselkedik, mint egy tekintélyelvű, autoriter nevelési stílusú szülő, azaz alá-fölérendeltégi viszonyt tart fenn a partneri, szimmetrikus kapcsolat helyett.

A kölcsönös tisztelet az egészséges, érett párkapcsolat alapja.

A bántalmazás és a kölcsönös tisztelet egymás ellentéte; kölcsönös tiszteleten belüli kapcsolatban nem fordul elő bántalmazás, ahogyan a bántalmazás kizárja a partner autonómiájának tiszteletét.

5.     Összemossa a szerelmet a bántalmazással

A bántalmazó erős érzelmeket él át, viszont amit ő szerelemnek hisz, azt a szakirodalom másnak azonosítja.

Valószínűleg nagy benne a birtoklási vágy, szeretné kontrollálni partnerét és vágyik arra, hogy a partnere kielégítse az ő szükségleteit, de ez még nem szerelem, noha a bántalmazó ennél közelebbit még nem érzett hozzá.

Amit a bántalmazó szerelemnek vél az a bántalmazásra feljogosító érzések összessége, emiatt mondják azt gyakran, hogy amiatt bántják a másikat, mert úgy szeretik.

Az igazi érett szerelem azt jelenti, hogy tiszteljük a másik személy függetlenségét, a legjobbat kívánjuk neki és támogatjuk az önbecsülésének kiteljesedésében.

Ez a valódi szerelem összeegyezthetetlen a bántalmazással.

Sajnos a média is gyakran összemossa a szerelmet a bántalmazással. Erre egy példa a "szerelemféltés" kifejezés, amit arra használ a sajtó tévesen, amikor a bántalmazó féltékenységből és birtoklási vágyból elveszi a másik ember életét.

Nagyon fontos, hogy a szavak szintjén is tudatosak legyünk és ne mossuk össze a szerelmet a bántalmazással, hiszen a két fogalom nehezen lehetne távolabb egymástól.

6.     Manipulatív

A bántalmazó különböző manipulációs eszközökkel éri el a legnagyobb fokú kontrollt, mivel, ha folyton nyíltan próbálna uralkodni, a partnere hamar átlátna rajta és kilépne a kapcsolatból.

A teljesség igénye nélkül bemutatok pár gyakran használt manipulációs technikát, amivel összezavarja az áldozatát, bűntudatot kelt és sajnálatot ébreszt.

• Az érzelmi állapotai gyakran és gyorsan váltakoznak: az egyik pillanatban szenvedélyesen „szerelmes”, majd rettentő dühös és agresszív, végül zokogó, bocsánatért esedező, gyámoltalan – ezek a váltakozások pár percen belül is lejátszódhatnak egy heves veszekedés során, ezen az érzelmi hullámvasúton magával cipelve az áldozatát is.

• Előfordul, hogy az érzelmi állapotait letagadja (pl. remegve üvölti, hogy nem dühös), a nonverbális kommunikációja ellentmond annak, amit szavakkal kifejez.

• A szeretetmegvonás, csenddel verés azt jelenti, hogy megvonja a szeretetét, például love bombing (érzelmekkel való elhalmozás után) teljesen visszavonul, ami nagyon elbizonytalanító és összezavaró érzést kelt.

• Gyakran kifogásokat keres, megmagyarázza az elfogadhatatlan határátlépéseit, például azt mondja, hogy a legjobb szándék vezérli és ő tudja, hogy mi a jó a partnerének.

• A tetteiért nem vállal felelősséget, másokat hibáztat („nagyon felhúztál” vagy „máskor ne hívjuk a barátaid, mert ők felhúznak” stb.).

• Az áldozat elszigetelésére az egyik leghatékonyabb taktikája az összeugrasztás vagy a lojalitáskonfliktus, amikor az áldozatnak választania kell a támogató szerettei (barátok, család) és a párkapcsolata között.

• A manipuláció kevésbé szofisztikált, de hatékony módja a folyamatos hazudás is. A valóság elferdítése annyira erős a bántalmazó részéről, hogy az áldozat egy idő után nehezen hiszi el, hogy bízhat a saját ítélőképességében. Ez a gaslighting.

7.     Fontos neki a jó benyomáskeltés

Amennyiben a bántalmazó viselkedést nem kíséri egyéb probléma (pl. mentális zavar vagy szerfüggőség), a bántalmazó általában másokkal tisztelettudó és kedves, az agresszív viselkedés nem jellemző rá.

A bántalmazó törekszik a jó benyomáskeltésre, igyekszik másokat a saját oldalára állítani az áldozattal szemben. Az áldozatról elhiteti, hogy labilis, ami az ő bántalmazásának eredményeként akár valóban megfigyelhető (pl. az összezavarodottság, alacsony önbecsülés és érzelmi kimerültség), de ezt ő az áldozat személyiségvonásaként állítja be mások számára.

Sajnos nagyon gyakori, hogy a közvélemény a bántalmazó narratívájával megy, aki manipulatívan elferdíti az igazságot és egy sokkal koherensebb filmet rak össze, mint amit az áldozat tud elmesélni ilyenkor.

Ha ismerjük a bántalmazó kapcsolatok dinamikáját, sokkal nehezebben leszünk megtéveszthetőek. Ne feledjük, hogy a bántalmazás annyira gyakori és stigmatizált, hogy ha valaki erről számol be, fontos, hogy higgyünk neki és támogassuk.

8.     Igazságosnak tartja, amit tesz

Ezt kevés embernek ismeri el a legtöbb bántalmazó, de a bántalmazást igazságosnak és jogosnak tartja. Az eltorzult értékrendjébe belefér az, hogy ő a partnerét büntesse, fegyelmezze és „leckéket tanítson neki”.

A bántalmazó a felelősséget hárítja és kiszervezi. Az áldozatot teszi felelőssé, amit azzal magyaráz, hogy a bántalmazó viselkedése provokálja ki belőle a szerinte jogos reakciót.

A valóság az, hogy a bántalmazó az eltorzult értékrendje miatt engedi meg magának a bántalmazást és a kifogások és a felelősség hárítása segítik abban, hogy ne keletkezzen benne bűntudat és tudja folytatni a bántalmazást.

9.     Hárítja a felelősséget

A bántalmazó externalizálja a felelősséget, ami azt jelenti, hogy mindig talál mást, akit és amit tud okolni a viselkedéséért. Például az áldozat / a főnöke / a múltja / az exe / a drog stb. tehet arról, hogy ő bántalmaz – olyan kifogásokat keres, amin ő nem tud változtatni.

A bántalmazó néha kampányszerűen megfogalmazza a változási szándékot, de ez gyakrabban csak manipulációs eszköz, mint igazi változási igény.

Ha vállalná a felelősséget a tetteiért, nem bántalmazna tovább.

10.  Féltékeny, birtokolni akar

A bántalmazó a partnerére tulajdonaként tekint, aki az övé.

Ez a fajta gondolkodás súlyosbítani szokta idővel az abúzust, például összeköltözés vagy gyermekvállalás után fel szokott erősödni az erőszak, amikor a bántalmazó már jobban úgy érzi, hogy az áldozat szorosabban az „övé”.

Az objektifikáció segíti a bűntudat csökkentését.

A párját tulajdonaként fogja fel, amivel úgy bánik, ahogyan ő szeretne, szemben egy autonóm, érzésekkel rendelkező emberrel, aki valójában a partnere.

A birtoklási vágyából következik, hogy a bántalmazó gyakran féltékeny és igyekszik elszigetelni a partnerét a barátaitól és családjától.

Igyekszik elérni, hogy a partnere élete teljes mértékben az ő igényei körül forogjon. A függést, amit kialakít, minden más kapcsolat veszélyeztet.

Kevéssé tudatos szinten minden bántalmazó felismeri, hogy a partnere kapcsolati hálója erőt és támogatást ad neki, ami megerősíti az önbecsülését és önállóságát, ezáltal a bántalmazó kapcsolatból kilépést kockáztatva. Emiatt fontos számára, hogy elvágja az áldozatát a külső erőforrásoktól.

Összegzés

Összefoglalva a bántalmazó viselkedés nem a labilis érzelmi világban és a sanyarúsorsú gyermekkorban keresendő, hanem az értékrend teljes torzulásában.

Az alapja az alá-fölé rendeltségi viszony, a birtoklási vágy és a feljogosítottság, az eszköze pedig a kontroll gyakorlása és a manipuláció.

A bántalmazás és a tisztelet egymás ellentétei. Kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatban nem fordul elő bántalmazás, és a bántalmazás kizárja a partner tiszteletét.

A bántalmazó a birtoklási vágyat és a feljogosítottságot keveri össze a szerelem érzésével. A valódi szerelmet nem ismeri. Az érett szerelem azt jelenti, hogy tiszteljük a másik személy függetlenségét, a legjobbat kívánjuk neki és támogatjuk az önbecsülésének kiteljesedésében. Ez az igazi szerelem összeegyezthetetlen a bántalmazással.

A bántalmazók általában jóval tudatosabbak, mint amilyennek mutatják magukat, de kevésbé tudatos szinten is a torzult értékrendjük irányítja a viselkedésüket.

Ahhoz, hogy egy bántalmazó változni tudjon, fel kell ismernie a saját torzult értékrendjét, felelősséget kell vállalnia a tetteiért, és változtatni rajtuk. A bántalmazók viszont leggyakrabban nem akarnak változni, mivel nem akarják feladni a hatalmukat és a kontrollt.

Ha ez alapján elképzelhetőnek tartod, hogy egy bántalmazó kapcsolatban vagy benne; bízz a megérzéseidben, nem te reagálod túl.

Jelentkezz be egyéni pszichológiai tanácsadásra hozzám.

Források

Bancroft, L. (2015). Mi jár a bántalmazó fejében? Háttér Kiadó (Budapest).

NANE Egyesület (2015). Miért marad? NANE Egyesület (Budapest).