A bántalmazásról dióhéjban – 5 tévhit, amit meghaladhatunk 2021-ben

Ebben a cikkben a párkapcsolati erőszak és a trauma alapvető hatásmechanizmusait és összefüggéseit mutatom be.

Elméleti gyorstalpaló a traumáról

A trauma olyan nem hétköznapi események által kiváltott érzelmi állapot, melynek során az ember megszokott megküzdési módjai kudarcot vallanak. Ami azt jelenti, hogy a trauma miatt nem normális érzelmi állapotokba kerülünk túlélőként, ugyanakkor ez a reakció a normális tartományba esik a trauma horderejét figyelembe véve.

A létrejött tüneteket PTSD (poszttraumás stressz szindróma) vagy C-PTSD (komplex poszttraumás stressz szindróma) fogalomba gyűjthetjük. A PTSD egyszeri traumatikus esemény következtében, míg a C-PTSD jellemzően időben elhúzódó, interperszonális, gyermekkorban történő traumatikus események nyomán alakul ki. Súlyossága miatt a C-PTSD a kapcsolódási mintázatokban és a kötődési stílusban is változást okoz, ennek következtében traumatúlélőként önértékelési problémákkal és kötődési nehézségekkel küzdhetsz.

A PTSD-t a köztudatban gyakran a háborús veteránokhoz társítjuk, akik tagadhatatlanul súlyos erőszaktörténetek túlélői.

A fenti definíció szerint a traumát a nem hétköznapi történések váltják ki, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy PTSD-t csak ilyen extrém helyzetek hatására szenvedhetünk-e el.

A rövid válasz: nem.

A kritikai pszichológia képviselői felismerték, hogy a nők élettörténetének az erőszak olyan mértékben és gyakoriságban része, mely megkérdőjelezi, hogy a trauma a nem hétköznapi események okán alakul ki. A párkapcsolati és családon belüli erőszak súlyos traumát okoz.

Kutatások szerint eltérés tapasztalható a nemek között a bántalmazóhoz fűződő viszonyban. Míg a serdülő, illetve felnőtt férfiak jobb eséllyel válnak idegenek vagy rosszakarók áldozatává, addig a nőket jelentősen gyakrabban bántalmazzák bizalmi kapcsolatokon belül.

A nők súlyosabb traumatikus tünetei tükrözik ezt a különbséget, mivel ambivalens és megterhelő érzéseket kelt, ha a közeli szerettünk egyben a bántalmazónk is.

Úgyhogy, ha bántalmazó kapcsolatban élsz a pároddal vagy egy családtagoddal, szeretném, hogy tudd: nem veled van a baj. Amin keresztül mész tényleg ennyire nehéz.

A bántalmazó kapcsolat dinamikája

A párkapcsolati erőszak típusától függően fizikai, szexuális, pszichológiai (szóbeli, lelki) vagy gazdasági bántalmazás, amely kialakítja az uralkodó és irányító viselkedés rendszerét.

Minden négy nő közül egy megtapasztalja élete során egy bántalmazó kapcsolatot, etnikumtól, vallástól, társadalmi helyzettől, szexualitástól, fogyatékosságtól és életstílustól függetlenül.

Ha belegondolsz, ez egy ijesztően nagy szám: ha négy nő várakozik a buszmegállóban együtt és statisztikailag leképezzük ezt az arányt, már köztük is van egy személy, aki érintett és bántalmazó párkapcsolat túlélője.

A bántalmazó kapcsolat gender alapú, mely a nők alapvető jogait sérti.

Első látásra nem mindig nyilvánvaló, hogy erőszakról van szó, ugyanakkor a bántalmazó célja mindig a bántalmazott nő feletti hatalom.

A bántalmazó kapcsolat dinamikája a hagyományos patriarchális társadalom alá- fölérendeltségéből táplálkozik, mely miatt a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés napjainkban is gyakori.

Klienseim elmondásai alapján is tudom, hogy a bántalmazók gyakran a nőket alacsonyabbrendűnek tartják - van köztük olyan elkövető, aki ezt bátran hangoztatja is.

A párkapcsolati erőszak ismétlődő ciklikus dinamikáját Lenore Walker pszichológus írta le, a következő három szakasszal.

1. A mézeshetek szakasza az erőszakkitörés utáni idilli állapotot jeleníti meg, amikor a bántalmazó kiengeszteli a bántalmazott félt.

2. A feszültség gyülemlése szakasz alatt az idilli állapotba betüremkednek az erőszakra utaló jelek.

3. Az erőszakkitörés szakasza a bántalmazás tetőpontja, ami kapcsolattól függően sokféle erőszakos tettben megnyilvánulhat.

   
   

   A dinamika körkörössége miatt az erőszakot újra mézeshetek követik, amikor a bántalmazó megígéri az áldozatnak, hogy soha többé nem fordul elő hasonló, ezzel az áldozatot teljesen összezavarva. Ez az érzelmi hullámvasút nagyon megterhelő: a bántalmazó kapcsolatban a jó nagyon jó, de a rossz is nagyon rossz.

Bántalmazó kapcsolat következményei

A relációs-kulturális elmélet a nemek között eltérő pszichológiai fejlődési mintázatot azonosít. A nők számára kulcsfontosságú a valahová tartozás érzése, a jelentős kapcsolatok kialakításán és fenntartásán keresztül erősödik meg az önbecsülésük.

A trauma hatására megszakad a közösség és az egyén kapcsolódása, a fontos kapcsolatok árulását éli meg a túlélő, miközben felerősödik benne a másokhoz kapcsolódás érzésének szükségessége. Az ambivalencia megfigyelhető az intimitás szabályozásának ingadozásában is; egyszerre jelenik meg az intimitás iránti vágy és az attól való félelem.

A trauma hatására az intimitás és az agresszió kérdésköre válik érintetté. A társas támogatás enyhíti, hiánya vagy az ellenséges légkör súlyosbítja a trauma hatását. A túlélő intim kapcsolatainak minősége összefügg a gyógyulás idejével. Nők esetében a környezet toleranciaszintje gyakran alacsonyabb az agresszióra, illetve gyakran autonómiaigényüket sem veszik figyelembe, ezzel hátráltatva a túlélő gyógyulását. Két alapvető emberi érzelmi szükséglet válik érintetté: a kötődés igénye és az autonómia igénye.

Szeretsz-e úgy kitartóan, hogy közben vannak erős határaim és szabad akaratom? És lehet néha hullámzanak ezek a szükségletek: egyik nap vágyunk a közelségre, másnap pedig a biztonságos távolságra vágyunk túlélőként.

A bántalmazó kapcsolat utáni felépülés időtartama nagyban függ attól, mennyire támogató a közeged túlélőként. Gyakran tapasztalom bántalmazott klienseimnél, hogy a legjobb szándékú szeretteik is mondanak és tesznek olyan dolgokat, amik a gyógyulást hátráltatják. Tapasztalatom szerint, a bántalmazó kapcsolat és a lelki bántalmazás feldolgozása pszichológusi segítséget igényel. Ha szeretnéd felgyorsítani a bántalmazó kapcsolat utáni felépülésed, jelentkezz be bátran hozzám pszichológiai tanácsadásra.

5 tévhit a bántalmazásról és 5 valódi válasz

Végül öt gyakori tévhitre szeretnék cáfolatot adni a bántalmazás szakirodalma alapján és alternatívát ajánlani, amit mondhatunk helyette.

1.     tévhit: Az erőszakot ki lehet érdemelni. Minek provokálta a partnerét?

Az erőszak sosem kiérdemelhető, a bántalmazás alapvető emberi jogokat sért.

A megfogalmazás hamisan azt sugallja, hogy a bántalmazónak jogában áll büntetnie és uralkodnia a másik személyen, ami semmilyen kapcsolatban nem elfogadható. Nincs olyan tett, ami oka lehet az erőszaknak, az áldozat nem tudja ezt kiprovokálni, az erőszak a bántalmazó egyedüli felelőssége.

Példa: ha valakivel szerinte nem megfelelő hangnemben beszélsz, ez az illetőt nem jogosíthatja fel arra, hogy üvöltözzön vagy megüssön Téged. Kifejezheti kulturáltan a nemtetszését, kérhet távolságot, amíg lecsillapodik és így tovább - de a reakció már rajta múlik és az ő felelőssége.

A bántalmazás oka mindig a bántalmazó értékrendszerében, a bántalmazó kapcsolat dinamikájában és a társadalom működésében keresendő.

Alternatíva: Az erőszak soha nem elfogadható, és nem lehet olyat tenni, amivel kiérdemeltté válik.

2.     tévhit: Az áldozat akaratgyenge. Miért nem hagyta ott?

A bántalmazó kapcsolat körkörös dinamikája és a negatív társadalmi üzenetek megerősítik az áldozatot abban, hogy ami történik vele, az elfogadható.

Sajnos az áldozathibáztató üzenetek sok nőt tartanak benne bántalmazó kapcsolatokban. Társadalmilag mindannyiunk felelőssége, hogy a túlélőket segítsük autonómiájuk és énerejük megerősítésében.

A statisztikákból látszik, hogy a bántalmazó kapcsolat gyakori női tapasztalat (minden negyedik nőt érinti az élete során), nagyon különböző karakterű és hátterű nők is áldozatává válnak.

A túlélő nem akaratgyenge.

Lehet, hogy kevesebb tudása van a bántalmazó kapcsolati dinamikákról, vagy lehet, nem kap elég támogatást ahhoz, hogy kilépjen. Társadalmilag megbélyegzett vagy elszigetelt helyzetben van, amit ez a tévhit is megerősít.

Illetve ahogyan fentebb is írtabb ez egy ambivalens se veled, se nélküled kapcsolat, hiszen amikor jó a mérgező féllel, az nagyon jónak érződik, így a leválás és az elengedés se könnyű feladat. Traumás kötődés alakulhat ki és ez teljesen emberi, univerzális jelenség.

Alternatíva: Az áldozat erős és bátor, hogy beszél az érintettségéről, és közös társadalmi felelősségünk, hogy ezt megnehezítjük vagy megkönnyítjük számára.

3.     tévhit: A bántalmazó meg fog változni, csak szeresse őt jobban az áldozat.

A nőknek a hagyományos nemi szerep elvárások szerint családteremtő, békítő szerepe van, így sokszor előrébb helyezik a kapcsolat fenntartását, mint a saját szükségleteiket.

Ez a téves üzenet is ezt a gondolkodásmódot viszi tovább, miszerint a nő egyéni boldogsága feláldozható, és ha jobban tudja majd kiszolgálni a párját, akkor meg fog szűnni a bántalmazás.

A valóságban egy bántalmazó kapcsolat szinte soha nem változik kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolattá, mivel a kölcsönös tisztelet és a bántalmazás egymást kizárják.

A bántalmazónak nem áll érdekében a változás, számára a partnere feletti kontroll a fontos.

A praxisomban a legnyíltabb elkövetők meg is mondják a párjuknak, hogy szerintük az áldozatnak kell egyedül változnia (ahogy a tévhit szerint is).

A bántalmazó változási szándékot jellemzően csak a mézeshetek szakasz alatt, manipulatívan fogalmaz meg. Találkoztam olyen férfival a praxisomban, aki áldozatát szerette volna visszanyerni azzal, hogy eljött pszichológushoz. Mondanom se kell, hogy a második alkalomra már nem jött el, miután leszögeztem, hogy nem lehet a közös munkánk célja a felesége érzelmi manipulációja. Ahhoz, hogy teljes változásról beszéljünk a teljes gondolkodási és működési módját felül kell írnia; erre a legtöbb elkövető valójában nem motivált.

Alternatíva: A bántalmazásról csak a bántalmazó tehet; a bántalmazás a kölcsönös tisztelet ellentéte.

4.     tévhit: Bántalmazás csak heteró, alacsony társadalmi osztályúak kapcsolatában fordul elő.

A bántalmazó kapcsolat minden társdalami osztályban és szexuális orientációtól függetlenül jelenik meg.

Az LMBTQ+ közösség tagjai ráadásul a többszörös megbélyegzettség miatt gyakrabban maradnak segítség nélkül párkapcsolati erőszak esetén. Ugyanez a fokozott kiszolgáltatottság jellemző a transzneműek, különös tekintettel a transznők kapcsolataiban.

A társadalmi osztályokat tekintve a bántalmazás előfordulási gyakoriságában nincs különbség, ugyanakkor a magasabb társadalmi osztályokban a bántalmazás eszközei olykor kifinomultabbak, a bántalmazás kevésbé nyilvánvaló a külvilág felé. A szégyenérzet miatt a magas társadalmi osztályú bántalmazottnak is nehéz kilépni, még akkor is, ha számára megvannak az ehhez szükséges erőforrások.

Alternatíva: A bántalmazó kapcsolat minden negyedik nőt érint etnikumtól, vallástól, társadalmi helyzettől, szexualitástól, fogyatékosságtól és életstílustól függetlenül.

5.     tévhit: A lelki bántalmazás nem fáj annyira.

A túlélők tudják, hogy a bántalmazás lelki hatásai sok éven keresztül nyomot hagynak a testi sebek beforrta után is.

Minden bántalmazási típus összefonódik a pszichológiai (lelki és verbális) bántalmazással.

Függetlenül attól, hogy a lelki bántalmazást kiegészítette-e másfajta erőszak is, a bántalmazás súlyos traumát okoz.

A túlélők gyakran számolnak be a kapcsolat véget érte után is alacsonyabb önértékelésről, kapcsolódási nehézségekről, sérült bizalomról, elszigeteltségről, feszültségről, szorongásról és akár alvási és étkezési zavarokról, önbántalmazásról, szerhasználatról. Attól még, hogy kívülről nem látszik, mély lelki sebeket ejt a méltatlan bánásmód. Ha Te is ezzel küzdesz, szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül és nem veled van a baj, hanem azzal, ami történt veled! A lelki bántalmazás feldolgozása valóban nehéz.

Alternatíva: A lelki bántalmazás önmagában is nagyon súlyos traumát okoz, ha feldolgozatlanul marad, sokáig ronthatja a túlélő életminőségét.

Ha szeretnél kilépni egy bántalmazó kapcsolatból vagy a bántalmazó kapcsolat utáni felépülésben szeretnél segítséget kapni, jelentkezz be bátran hozzám.

Ez egy cikksorozat első részeként íródott - további írások találhatók a blogomon.

Források

Herman, J. L. (2011). Trauma és gyógyulás. Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Háttér Kiadó (Budapest).

NANE Egyesület (2015). Miért marad? NANE Egyesület (Budapest).

Covington, S. S. (2008b). Women and addiction: A trauma-informed approach. Journal of psychoactive drugs, 40(sup5), 377-385.

Pataki Angelika (2019): Traumafókuszú tanácsadás hatásvizsgálata. Szerhasználó nők előzetes és csoportos tanácsadásban megélt élményei: egy kvalitatív tanulmány. (MA szakdolgozat)

Frissítés: a szakdolgozatom részletei a 2024-ben megjelent Traumainformált csoportos tanácsadás szerhasználó nőknek című könyvben olvasható, melynek társszerzője vagyok.