Túlélők professzionális támogatása – alapelvek segítő szakembereknek

Az áldozatsegítés egy olyan szakterület, melyben sok segítő szakember részt vesz.

A traumainformált segítségnyújtás alapelveit és a bántalmazó kapcsolatok dinamikáját minden áldozatokkal kapcsolatba lépő szakembernek ismernie kell, függetlenül a konkrét munkájától.

Szociális munkásként, orvosként, pszichológusként és a szociális rendszer egyéb tagjaként (pl. rendvédelemben, igazságszolgáltatásban, egészségügyben, oktatásban dolgozók) ugyanolyan fontos, hogy hogyan kommunikálunk a bántalmazásról és hogyan viselkedünk az áldozattal.

A szakmai alapelvek alkalmazásának elsődleges célja a másodlagos traumatizáció elkerülése és a túlélő támogatása a gyógyulásban, emiatt fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk.

Traumainformált gondozás – általános irányelvek minden szakember számára

A traumainformált gondozás elsőként elismeri a trauma tényét és annak horderejét.

A trauma egy olyan nem hétköznapi esemény, ami hosszú távú hatással van a túlélő fizikai és lelki jólétére.

A trauma hatására az egyén biztonságérzete felborul, az egyén kapcsolata megszakad a közösséggel.

A hosszú távú, interperszonális traumát elszenvedők gyakran küzdenek kötődési és érzelemszabályozási nehézségekkel.

A bántalmazó kapcsolatban az egyén bizalmával visszaéltek, az akaratát figyelmen kívül hagyták és tehetetlenséget, kontrollvesztettséget élt meg a bántalmazóval szemben.

A másodlagos traumatizációt úgy tudjuk elkerülni, ha ezt a helyzetet semmilyen mértékben nem modellezzük az eljárás / segítő folyamat során.

Fontos, hogy egy intézményen belül szervezeti szinten jelenjen meg a traumainformált megközelítés, ezzel következetes, támogató üzenetet kaphat a túlélő.

A trauma hatásának ismeretében a trauma jeleit tudják azonosítani a dolgozók, amikre biztonságot sugallva tudnak reagálni.

A traumainformált gondozás alapelvei közé tartozik a biztonság szem előtt tartása.

A szakembernek megbízhatónak és transzparensnek kell lennie, a túlélő érthető okokból törékeny bizalmával nem élhet vissza.

A környezet és a dolgozók attitűdje együttesen a túlélő fizikai és lelki biztonságát és szakemberekbe vetett bizalmát tudja megteremteni.

A bizalom kiépítését szolgálja a nyílt, érthető kommunikáció a folyamatokról, és a megbeszéltek szerinti pontos eljárás.

A következetes viselkedésen túl a túlélő saját énerejére és erőforrásaira kell támaszkodnunk, teret adva számára, hogy döntéseket hozzon, ahelyett, hogy gyermekszerepbe, alá-fölérendelt viszonyba helyeznénk.

A segítő környezetben a kommunikáció legyen kölcsönös és partneri, így a túlélő kontrollt él meg.

Szakemberként hiába ismerjük általánosságban a trauma és bántalmazás lélektanát, a megoldás mindig egyéni és személyre szabott, így a túlélő akarata a mérvadó. Segítő szakemberként az ehhez szükséges énerősítésben tudjuk támogatni ezen a ponton a túlélőt. Amennyiben a túlélő bármilyen hovatartozása mentén nem a társadalmi többséghez tartozik (magyar ciszgender, heteró, fehér, középosztálybeli férfiként írható le) a megfelelő ismeretek elengedhetetlenek a megfelelő segítéshez. Például magyar, ciszgender, LMBTQ, középosztálybeli nő esetén a gender-reszponzív és az LMBTQ-affirmatív segítségnyújtás alapelveivel kell még tisztában lennünk.

Traumatudatos segítés – irányelvek segítő szakemberek és pszichológusok számára

Judith Herman a traumából való felépülést három szakaszba sorolta. Az első szakasz feladatai közé tartozik a probléma megnevezése, a kontroll visszaállítása és a biztonságos környezet megteremtése. Elsődleges elismerni a traumát, például traumainformált kezelések, PTSD diagnózis formájában. A kontroll visszaállítását szorgalmazza az autonómia iránti igény tiszteletben tartása a környezet részéről. A biztonság megteremtéséhez az öngondoskodás képessége esszenciális.

A második szakasz feltáró feladatai a megfelelő biztonság és terápiás szövetség elérése nélkül ellenjavalt, mivel a korai feltárás relapszust okozhat. A második szakasz feladata a már meglévő emlékek alapos és újabb emlékek feltárása, illetve azok érzelmi hatásának megértése. Ennek a szakasznak a feladata a traumás veszteségek meggyászolása, megsiratni az elveszett időt, elengedni a bosszú, a kárpótlás és a megbocsátás fantáziáit.

A harmadik szakasz a visszakapcsolódás fázisa. Ebben a szakaszban a küzdés megtanulásával a túlélők megtanulják kontrollálni a veszélyre és félelemre adott reakcióikat, ezzel autonómia- és kontrollérzésük tovább erősödik. Elmélyül az öngondoskodás képessége és a túlélők megbékülnek múltjukkal és önmagukkal, kialakul az egészséges önszeretet. Új énideált alkotnak, újra tudnak bízni másokban, de az érdemtelen bizalmat vissza is tudják vonni. Autonóm személlyé válnak, akik fenntartják a határaikat, miközben nem sértik meg másokét. Az intimitás és identitás alapkérdései foglalkoztatják a túlélőket. A túlélő megtalálja küldetését, mely lehet többek között politikai vagy spirituális indíttatású.

A felépülési szakaszokhoz illeszkedő háromféle csoportmodell

Csoport	Első szakasz	Második szakasz	Harmadik szakasz
Terápiás cél	Biztonság	Emlékezés és gyász	Visszakapcsolódás
Fókusz	Öngondoskodás	Trauma	Interperszonális kapcsolatok
Példa	Önsegítő csoport	Túlélőcsoport	Pszichoterápiás csoport

Az első szakasz csoportjaiban a biztonság megteremtése a fő terápiás cél. A felépülés első szakaszában egy csoport az elfogadás és támogatás erőforrásává válhat. A biztonság megőrzésének érdekében az első szakasz csoportjai kognitív síkon működnek, az információátadásra, a tapasztalatcserére és a pszichoedukációra helyezik a hangsúlyt. A csoportnak olyan fórumot kell biztosítania, ahol a résztvevők megoszthatják egymással a tapasztalataikat a traumás tüneteikről, illetve öngondoskodási stratégiáikról. Az öngondoskodás és a belső biztonságérzet megteremtését adaptív önnyugtató technikák elsajátítása fokozza. A foglalkozások didaktikus felépítése segíti a résztvevők erőforrásainak feltérképezését és megküzdési stratégiáinak fejlődését, miközben a túl korai feltárást akadályozzák. A tizenkét-lépéses programok ezen a mintán működnek (pl. Anonim Alkoholisták). Az önsegítő csoportokban a konkrét szabályok és struktúra, az anonimitás és a titoktartás biztosítja a kereteket, a csoport nyitott, bármikor lehet csatlakozni és távozni, az egyetlen kritérium a közös probléma, ez biztosítja a csoport homogenitását. Judith Herman hangsúlyozza, hogy a biztonság kialakításához homogén, női csoportra és női csoportvezetőkre van szüksége a traumatúlélőnek. A NANE által szervezett Erő csoportok ebbe a kategóriába sorolhatók. A túlélő öngondoskodási stratégiáinak elmélyítése és az énerősítés egyéni folyamatban, tanácsadási keretek között is működik. Egyéni szinten idesorolnám az érzelemszabályozó gyakorlatok alkalmazását, melyről korábbi szupervízoromnak, Mogyorósy-Révész Zsuzsának remek könyve jelent meg Érzelemszabályozás a gyakorlatban címmel.

A második szakasz csoportjai erősen strukturáltak és a múltbéli traumák feltárására irányulnak. A trauma-fókuszú csoportokban a résztvevők tanúságtételt tesznek. Ezek a csoportok a probléma mentén továbbra is homogének (például Herman és Schatzow-féle tizenkét hetes incesztustúlélő-csoport), zártvégűek és erős bennük a csoportkohézió. A második szakasz csoportjainak a legfontosabb hatásaként az elszigeteltség érzetének csökkentését, a valahová tartozás megélését, az önelfogadás és bizalom újraépítését tartják a csoporttagok. Ismétlődő trauma hatására a túlélő kapcsolatai leépülnek és képtelenné válik tartós, kielégítő kapcsolatok kialakítására és fenntartására. Egyéni folyamatban ide sorolnám a traumafeldolgozásra alkalmazott terápiákat, pl. a sématerápiát és az EMDR terápiát.

A harmadik szakaszban ajánlott interperszonális pszichoterápiás csoport egyszerre kínál megértést és kihívást. A tagokat arra bátorítják, hogy az itt-és-most csoportban zajló interakcióira figyeljenek, a folyamatokra lássanak rá. Az interperszonális pszichoterápiás csoportok összetételükben heterogének, a sorsközösségen túl az általános emberi közösségbe integrálnak, mely tovább erősíti az elfogadottság és a valahová tartozás, az egyetemesség érzetét. Egyéni folyamatban ide tartozhat minden tanácsadás és terápia, ami fókuszba állítja az interperszonális kapcsolatokat, például a sématerápia is.

A szakaszos traumafeldolgozó modellek mellett a mai modern evidence-based (kutatási bizonyítékokan alapuló) traumafeldolgozó terápiák nagy része nem tart ilyen szakaszosságot, ehelyett a biztonság és a traumafeldolgozás között ingázik attól függően, mire van épp szükségese a kliensnek.

A traumafeldolgozáshoz fontos szakmai irányelveket a 4. cikkben érintettem, ugyanakkor itt is hangsúlyozom:

A traumafeldolgozás szakirodalma szerint akut, fennálló bántalmazó helyzetben a mély traumafeldolgozás átíró szakasza még nem kezdhető el, mivel ez sérülékenyebbé és kiszolgáltatabbá tehet ideiglenesen a bántalmazó helyzetben is. Emiatt fontos, hogy ne legyünk benne abban a helyzetben, amit mélyen át szeretnénk írni és fel szeretnénk dolgozni (például, ha a szüleid házában élsz és minden nap becsmérelnek Téged, akkor első a függetlenedés és elköltözés, és utána már a biztonságos távolságból el lehet kezdeni az okozott traumák mély feldolgozását).

Hogyan válasszak segítőt abúzus túlélőként?

A bántalmazás egy olyan traumatikus életesemény, amelynek feldolgozásában szükségünk van segítségre.

A bántalmazás szociális aspektusaiban (lakhatási kérdések stb.) szociális munkások, lelki aspektusaiban pszichológusok, jogi aspektusaiban (válás, gyermekelhelyezés) jogászok tudnak leginkább segíteni.

Bántalmazó kapcsolat esetében a párterápia, családterápia és mediáció ellenjavalt, hiszen a békítő segítő eljárások alapfeltétele a partneri, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat, mely bántalmazás esetében nem áll fenn. A felépülés három szakaszának ismeretében, felismerhetjük hol tartunk a gyógyulás folyamatában és aszerint választhatunk segítő szakembert vagy csoportot.

A bántalmazó kapcsolatból kilépéshez szükséges elhatározást és tervet megerősítheti bármilyen krízisintervenciós beszélgetés - akár segélyhívón keresztül. A bántalmazásból kilépést követően az első felépülési szakasz feladatával kell foglalkoznunk, ami a biztonság és öngondoskodás helyreállítása. Érdemes lehet homogén csoportba menni, ami azt jelenti, hogy mindenki más is túlélő a csoportban (pl. NANE Erő csoportok vagy a szakdolgozatomban ismertetett traumainformált csoportos tanácsadás nőknek) vagy traumatudatos egyéni tanácsadást is igénybe lehet venni, ami során a fókusz az énerősítésen, érzelemszabályozáson és öngondoskodáson lesz. A trauma utáni stabilizáláshoz válasszunk olyan pszichológust, akiről tudjuk, hogy ismeri a bántalmazás természetrajzát és tisztában van a trauma lélektanával. A legfontosabb, hogy a pszichológust szimpatikusnak és kompetensnek ítéld meg. A segítő beszélgetés partneri keretben történik, bátran kérdezz a leendő pszichológusunktól.

A traumák feldolgozására bizonyítottan hatékony módszer a sématerápia és az EMDR terápia, mely a második szakasz feladatát teljesíti.

A harmadik szakasz feladatát, a visszakapcsolódást, bármilyen csoportos vagy egyéni terápiás folyamat támogathatja.

Ha pszichológust keresel, a bántalmazó kapcsolatból kilépés segítéséhez vagy a bántalmazó kapcsolat utáni felépüléshez, fordulj hozzám bizalommal!

Pár kérdés, amit érdemes lehet feltenned a leendő pszichológusodnak bántalmazottként:

Dolgozott-e már bántalmazottakkal?

Hogyan szokott dolgozni bántalmazottakkal?

Mi az, amit különösen fontosnak tart az ilyen munka során?

Honnan tudom majd kliensként, hogy hat a terápia / pszichológiai tanácsadás?

Traumatudatos / traumainformált-e a megközelítése?

Hogyan biztosítja a partneri viszonyt, miben jelenik ez meg?

Mik a jogaim kliensként, hogyan tudom a saját biztonságomat óvni a folyamatban?

Mik a pszichológiai tanácsadás keretei, mi az, ami közösen kerül kialakításra belőle?

Hol és milyen módszerekben képződött?

Ezek a módszerek evidence-based (kutatási bizonyítékokon alapuló) traumafeldolgozó módszerek-e? Név és konkrét részletek nélkül tud-e 1-2 klienstörténetet mondani a praxisából arról a változásról, amin egy bántalmazott kliense keresztül ment a terápiás segítségnek köszönhetően?

Hogyan kerülhető el szerinte az újratraumatizáció? Milyen óvintézkedéseket teszünk ezért közösen?

Forrás:

Herman, J. L. (2011). Trauma és gyógyulás. Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Háttér Kiadó (Budapest).

Pataki Angelika (2019): Traumafókuszú tanácsadás hatásvizsgálata. Szerhasználó nők előzetes és csoportos tanácsadásban megélt élményei: egy kvalitatív tanulmány.

Frissítés: a szakdolgozatom részletei a 2024-ben megjelent Traumainformált csoportos tanácsadás szerhasználó nőknek című könyvben olvasható, melynek társszerzője vagyok.

Segélyhívók

A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek: 06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma: 06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában)

A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 70 220 2505 (szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: jog@patent.org.hu)

Pszichológusok

Pataki Angelika, a cikk szerzője

EMDR terapeuták listája: https://emdr.hu/az-egyesuletrol/terapeutak/

Traumaközpont: https://traumakozpont.hu/

Pszichológus ajánlást ismerőseinktől, illetve az áldozatsegítő szervezetektől (NANE) is kérhetünk, továbbá az interneten mi magunk is kereshetünk szimpatikus szakembert.

A cikk szerzője, Pataki Angelika pszichológus, a NANE segélyhívó által is ajánlott szakpszichológus, aki sématerápiával dolgozik.